"Szétesőben az Operettszínház?"
Röviden: nem hiszem, hogy most esne szét...
De kezdjük előröl:
Olvasom, hogy Sándor Pétert kirúgták, Kerényi Miklós Máté pedig felmond. Távozik továbbá a színháztól Makláry László karmester, aki zeneigazgató volt ugyanitt hosszú ideig, sőt egyszer még Főigazgató is vagy fél évig. Mint ahogy Széles Flóra színművész. (Szinetár Dóra már régebben elment) Akikről tudunk. Mondhatnánk azt, hogy ha nem megy el a Főigazgató, akkor mehet a társulat? (Mint tudható, a társulat legkevésbé sem kívánta ezt a vezetést...)
Egy kis számmisztika: Kerényi Miklós Máté saját bevallása szerint 30 éve van a társulatnál. Akkor ezek szerint tíz éves korában már játszania kellett volna... Én nem emlékszem rá... Apukája, - aki szépen és szisztematikusan tette tönkre az operett műfaját, nem szólva emberi sorsokról és vállfával tönkretett lelkekről - csak 2001 évben lett főigazgató és mint jó főnökhöz illik, rögtön szerződtette feleségét, majd kisfiát, sőt később leánykáját is, elutasítva náluk jelentősen tehetségesebb művészeket. Kerényi Miklós Máté ezek után, a ténylegesen Operettszínházban töltött huszonvalahány éve alatt (az se kevés), de főleg az apukája igazgatása alatt eltöltött 17 év alatti, erősen monopolizált helyzetében, elmondások szerint igencsak élt- és visszaélt (apukája) hatalmával. Mind emberileg, mind művészileg. Azonban nem mondhatni, hogy tehetségtelen lenne, vagy lett volna. De a "bűnök árnyéka messzire vetül".
Sándor Péterről annyit, hogy nagyon tehetséges művész, eszméletlen hanggal és színpadi jelenléttel. Volt szerencsém látni több darabban. De - szintén elmondások szerint - nagyon nehéz ember, nehéz vele együtt dolgozni. Na ja. De a színházi nívó fenntartása érdekében sokszor együtt kell dolgoznunk a nehéz emberekkel is. Hozzáteszem: nem tudom, mi a konkrét ügy, amiért ennyire vállalhatatlan lett az Operettszínház vezetőségének...
Makláry László távozásának híre meglepett. Én azt hittem, hogy már rég nincs az Operettszínháznál. Legalábbis én biztos nem maradtam volna karmesternek akkor, amikor helyette azt a Pfeiffer Gyulát nevezik ki zeneigazgatónak, akitől még az interoperettes korszakában menekültek a művészek, mert annyira nem volt benne spiritusz és magyar virtus, hogy még a legpörgősebb, legsikeresebb operett számot is unalomba tudta taszajtani. Kotta-karmester. Operát jól vezényel, kár hogy nem maradt a kaptafánál. Makláry László az egyik-, ha nem a legjobb karmester volt az Operettszínház történetében (Váradi Katalinnal egyetmben). Kár, hogy tekintélyét és nevét nem használta arra, hogy megvédje az operett műfaját és beállt mindig azok mellé-mögé, akiket kineveztek és lényegében segített lebontani az operett műfaját: Kerényi Mikló Gábornál az angolszász játékmodor, a musical, rockopera-szerű hangos "csinnadratta-operett" ellen nem emelte fel a szavát. Most pedig a másik véglet, az operai-operettjátszás unalmában segítkezett.
Nem ő az egyetlen: az Operettszínházban levő és (a múltban nagy) nevet szerzett művészek sem álltak ki nyíltan soha saját műfajukért és színházukért. Nem konfrontálódtak és most sem teszik.
Persze ilyenek vagyunk mi, művészek: csak szerep legyen és fizetés...
Az Operettszínház nem fog szétesni, mert már rég szétesett!
Az erjedési folyamat a Rock színház beolvasztásával kezdődött és Kerényi érában vált véglegessé. Volt még egy halvány remény, amikor KMG megbukott és Lőrinczy György örökölte meg a színházat. Benne meg volt az a tehetség vezezető szempontból és akarat emberileg, hogy azokkal dolgozzon, akik tényleg értenek az operetthez, miközben a nézőszám is megmaradhatott volna... De ez a hajó elment.
Manapság pedig alibi operettjátszás folyik: operettnek hívjuk a rendezői (láz)álmokat. Így van ez, ha a barátaink rendeznek és nem azok, akik értenek hozzá. (Tisztelet a kivételnek!)
A baj az, hogy a múlttal mindig szakítani akarunk és meg akarjuk alkotni az igazán jót és eredetit. Még az is lehet, hogy jó szándékkal. Csakhogy a "minden rosszban van valami jó" és a "rosszból is lehet tanulni" közhelyek igazságát nem szabadna elfelejtenünk...
2024-02-20.
Bozsó József